Flipside – Az érem másik oldala
… “So you are full like a bus at lunchtime” (tele vagy mint a déli busz) – fordultam hozzá. Ben egy pillanatig értetlenkedő arccal bámult rám, majd hangosan elkezdett röhögni. “Ezt a kifejezést még sosem hallottam, de tetszik “- tette hozzá. Épp azt kezdte előtte ecsetelni, hogy kicsit sikerült túltolnia az ebédet. A rendelésnél a…
Ball is Life – A szenvedély nyomában
… Oké, rendben, tényleg kicsit retardált turistásra sikerült venni aznap a figurát. Naivan azt gondoltuk, hogy jó ötlet volt három fehér külföldinek a Los Angeles-i gettó szélén rihegve-röhögve bandukolni a buszmegálló felé. A reptérre szerettünk volna kijutni, és épp az volt a legközelebbi megálló. Los Angeles a legtöbb amerikai nagyvárossal együtt nem éppen a kiváló…
Beyond the Waves – Földön innen, az Óperencián túl
… A terepjáró lassan zötykölődött felfelé a meredek emelkedőn. Lámpáinak tompított fénye épp csak megvilágította valamelyest a földút előtte fekvő keskeny szegletét. Körülöttünk a néma a sötétség, felettünk a csillagok milliárdjai. Ilyen tisztán még sosem láttam azelőtt az éjszakai égboltot. Eszembe jutott, ahogy kamaszként feküdtünk éjszaka a meleg aszfaltúton, és vidáman sörözve bámultuk az augusztusi…
Lively Workdays – Ép testben épp, hogy élek
… Mike azon ritka építésvezetők közé tartozott, aki kifejezetten jó kedélyű, barátságos és mindig nyugodt hangon társalgó típus volt. Amolyan bajsza alatt somolygó és gyakran szarkasztikus megjegyzésekkel operáló „dzsentlmen”. Azon a napon viszont egy meglehetősen szűkszavú e-mail-t kaptunk tőle: “Srácok, itt valami nem oké. Megérkeztek az ablakok az építkezésre, de nem stimmelnek a méretek. Utána…
Second Life – Az élet idegen nyelven
… Egészen addig szentül hittem benne, hogy valamit azért tudok angolul, de kiderült, hogy egy halmozottan hátrányos helyzetű nyelvi fogyatékos vagyok. Pedig szorgalmasan tanultam az angolt általános iskolában, a gimiben, és eljártam különórákra is, mielőtt megszereztem a középfokú nyelvvizsgát. Egyetem után vettem privát órákat, sőt, néha még CNN-t is néztem. A kegyetlen fish & chips-szagú…
Balance Sheet – A mérleg nyelve
Talán te is eltűnődtél már azon, hogy nem csak hiú ábrándokat kergetnek-e a külföldre költöző családos és egyedülálló emberek. A magasabb életszínvonal reménye nem csak egy hívogató délibáb-e, mely pillanatok törtrésze alatt illan el, ahogy közeledünk… Kérdés, hogy összevethetők-e értelmes keretek közt a magyar mindennapok költségei a külföldön tapasztalhatókkal. Vajon relatíve hol könnyebb ingatlant bérelni/venni,…
Értesítés az új posztokról egyenesen a levelezőládádba.
A szerző
…Szíve jobbra húzza őt, balra van az iskola, esze súgja: menj oda...
Pedig aznap jobb lett volna kihagyni. Az osztály egy meglehetősen furcsa témát kapott házi feladatként. A kérés az volt, hogy írjunk több oldalas értekezést a nagy római költők művészetéről. Emlékszem, hosszasan tűnődtem azon, hogy milyen perverz vágyak ülhettek tort a tanárnő agyában, amikor megszületett az a korszakalkotó ötlet, hogy 15 éves fiatalokkal fogalmaztasson meg önálló gondolatokat az ókori római költészet aranykorának prominens képviselőiről. Név szerint: Caius Valerius Catullus-ról, Publius Vergilius Maro-ról és Publius Ovidius Naso-ról. A krónikámat ‘in medias res’ egy mélyenszántó és gyermekien őszinte megnyilatkozással kezdtem:
” A házunk előtt álló biohulladék-kuka bal hátsó kerekéről többet tudnék írni, mint Catullus-ról, Vergilius-ról és Ovidius-ról együttvéve. ”
A történet fonalát aztán rögvest tovább is göngyölítettem. Ahogy kértek: körül írtam, érveltem és kritikát fogalmaztam meg. A végeredmény valószínűleg minden idők leghosszabb és legádázabb lírai értekezése lett egy 240 literes zöld színű biohulladék kuka műanyag hátsó kerekéről. Az ezt követő, osztálytársaim körében tapasztalt sikert azonban az irodalom tanárnő tisztázatlan okoknál fogva nem osztotta. Szomorúan kellett tehát konstatálnom, hogy írni ugyan nagyszerű dolog, csak hálátlan. A fogalmazásomra pedig akkora egyest kaptam, mint a Ház.
Így lettem végül építész.
Jelenleg az Egyesült Királyságban élek, és a harmincas éveim derekán járok. A korai és fájdalmas kudarc után azonban nem tettem le örökre az írásról. Ennek ékes bizonyítéka többek között ez blog is. Megértettem azonban, hogy biokukákkal és hasonló témákkal csak alternatív, illetve aberrált részközönség érhető el. Szélesítettem tehát az alkotói palettámat: lesz itt maghasadás, tényfeltárás, helyi érzéstelenítés, okájés felnőttképzés, szellemi hagyaték, nyelvi fogyaték, másodfokú égési sérülés, harmadik típusú találkozás, városi legendák, legendás városok, illetve sok kultúra de mégtöbb kultúrsokk.
Ja és migránspornó. Stay tuned.
Peti áll a ház előtt 